A buckfast méhek eredete

Hogyan győzte le Ádám testvér a légcsőatkát és hová vezet 70 évnyi türelmes kutatómunka?

A németországban született Karl Kehle 11 éves korában, 1910-ben került a buckfasti bencés apátságba, ahol 1915-ben vette át a méhészet vezetését, immár Ádám testvér néven. Addigra az őshonos angol méheket majdnem teljesen elpusztította a légcsőatkakór, amelyet 1904-ben jegyeztek le először az angliai Wight-szigeten – ezért is hívák akkoriban Isle of Wight Disease-nek.

By Necrothesp - Own work, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=28034162

A buckfasti apátság története több mint ezer évre nyúlik vissza. A településen 1018 óta volt apátság, bár működése nem volt folyamatos: 1539-ben VIII. Henrik felszámolta és csak 1902-ben alapították újra francia bencések.

Ádám testvér Dartmoor egy elzárt völgyébe telepítette a méheket, hogy kontrollálni tudja a szaporulatot. Élete során bejárta Európát, Afrikát és a Közel-Keletet is. Az általa 1919-ben kitenyésztett buckfast méheket folyamatosan keresztezte a legkülönfélébb fajtákkal, hogy azok előnyös tulajdonságait beépítse saját fajtahibridjébe. 

Minden egyes ilyen keresztezés nagyjából 10 évig tartott, így 70 évnyi kutatómunkával Ádám testvér elérte, hogy egy termékeny, élénk és egészséges mézelőméh álljon rendelkezésre. Munkásságáért több országban is rangos kitüntetéseket kapott, többek között a Brit Birodalom Rendjének tisztje lett, illetve a német miniszterelnöktől megkapta a Német Szövetségi Köztársaság Érdemkeresztjét.

Az ő élettörténetét meséli el a magyar nyelven is megjelent Méhészet a Buckfasti Apátságban című könyv, melynek magyar kiadása egy többféle mézbor elkészítéséhez alkalmas, részletes leírást is tartalmaz.

A magyar fordítás a dublint is megjárt jánossomorjai méhész, Gazsó Imre munkája. A fordító el akarta oszlatni a buckfast méhekkel kapcsolatos tévhiteket, így a kevésé mozgalmas, téli hónapokat a könyv fordításával töltötte. A sok évtizedes tapasztalatot összegző, hiánypótló kötetben méhészeti ismeretekről és a méhtenyésztésről olvashatunk számos személyes példával kiegészítve.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Minden évben tanulok valami újat - mondja az ír méhész

Kép
Az írországi Westmeath megyében élő Tom McDonnell hobbiból kezdett méhészkedni 15 évvel ezelőtt. Ma már 60 kaptára van, és egy jó évben szép bevételre tesz szert a környéken árusított termékeivel. Ám a méhészkedés minden évben új kihívásokat is jelent, így nagy segítséget nyújt a helyi méhészszövetség tagjainak tanácsa és tapasztalata. "Édesapámnak tehenészete volt, én pedig mechatronikai oklevéllel és gyógyszerészeti diplomával rendelkezem", meséli Tom. "Mindig is érdekelt a kézművesség, a természet és a famegmunkálás - a méhészkedés pedig mindezen érdeklődési köröket lefedi". Hobbiból lett kisvállalkozás A hobbiból indult méhészete mára egy kisvállalkozássá nőtte ki magát. Saját márkája a Killucan Honey , termékeit a környék piacain és boltjaiban árusítja. Ahogyan a vállalkozása nőtt, kezdetleges módszerei túl munkaigényesnek bizonyultak, így az agrárminisztérium és pályázati támogatás segítségével 2020-ban a technológia modernizálásába fektetett be. "Mielőtt
További információk

Francia méhészek beltéri méhészkedéssel kísérleteznek

Kép
Az enyhe tél kedvez a varroa atkáknak, ezért egy nyugdíjas tudós egy hűvös garázsban telelteti a méheket Egy Toulouse környékén élő nyugdíjas tudós, aki korábban profi méhész is volt, felhívással fordult a francia méhészekhez, hogy elméletét tudományos kísérlettel bizonyítsa be. A francia méztermelés történelmi mélyponton van, így Xavier Dumont felhívására csak nagyjából 120 méhész jelentkezett, és közülük is csak 30-an tudták biztosítani a hiteles kísérlethez szükséges körülményeket. Xavier Dumont a méhekkel Dumont úr fiatal korában profi méhész volt, később pedig a Sanofi gyógyszergyár kutatója lett. Nyugdíjazása után, körülbelül 10 éve, újból méhészkedésbe kezdett.  „A körülmények gyökeresen megváltoztak a '70-es és a '80-as évek óta” – meséli. „Akkoriban a telek sokkal hidegebbek voltak, nem kellett aggódnunk a varroa atkák miatt, amelyek azóta a méhekre nagy veszélyt jelentenek.” Az ötletet a kanadai méhészek gyakorlata adta. Ott a méheket öt hónapra beviszik a nagy hideg
További információk